Negyedik bejegyzés

Azzal kezdeném.... Bocs mindenkitől, mivel április 16-a már elég régen volt. Sokszor gondoltam Kozmin blogjára, meg hát Kozmin is nyüstölt majd minden nap, hogy írnom kellene, :-) de valahogy mindig elmaradt.

Megpróbálom zanzásítva leírni az elmúlt két hét fontosabb történéseit . Az a munka ami a Judittól a Mónin keresztül a Tojáshoz eljutott, egy éttermi recepciós állás, nem tetszett  neki, így egy rövid beszélgetésen túl nem is pocsékoltunk rá több időt. Amit nekem a Peti talált az iwiw-en szakács munka, végül nem jött össze, pedig nekem is, a főszakácsnak is, a menedzsernek is, jó lett volna, viszont a tulajdonos, akinek fogalma nincsen az egész működésről, végül megvétózta az egészet. Akkor egy kicsit bántam, de most már nem sajnálom, sőt tapasztalat szerzésnek kiváló volt. De meg kell itt álljak egy pillanatra. A tapasztalaton túl hozzá segített az első Londonnal kapcsolatos feledhetetlen  érzéshez, nem élményhez, érzéshez. Mikor voltam a fent említett étteremben próba munkán és végeztem úgy este fél tíz körül..... persze a melóm jó volt, nekem a hely, a kollégák, a munka tetszett, a főszakáccsal az alatt a négy óra alatt tök jóba lettünk "nálam azért ez ritka dolog", neki én is és a munkám is bőven elegendő volt..
Na mindegy.....tehát kijöttem a helyről és elmentem a Tojás akkori munka helyére, mivel ő akkor éppen egy pub-ban dolgozott pincér nőként. Azóta már felmondott, mivel nem tetszett neki a meló, amit én teljes mértékben megértek, hiszen tényleg nem neki való volt. Én már mikor elvállalta akkor is gondoltam, éreztem, hogy nem fogja élvezni, de természetesen az elején nem mondtam neki, nem akartam befolyásolni akkor sem, mint ahogy eddig soha sem, és azt hiszem ezek után sem fogom. Hihetetlenül okos nő. Ha nem is a dolgok legelején, de igen hamar rájön, megérez magától mindent ami neki fontos. Hát nem egészen egy héten belül rájött, hogy nem neki való munkát vállat el, majd hamar orvosolta is ezt a kis malőrt egy felmondással. Na..... vissza térve az érzéshez..... Basszaus az Öreg már megint jót fog rajtam röhögni a túl hosszú, enyhén filozofikus, kicsit zavaros mondataim, gondolataim miatt.  " Ok...Öreg igazad van, de legalább innen a távolból is szereztem neked egy jó röhögős pillanatot"  :-)) Mivel a Tojásnak volt még a műszakjából vissza, vagy 2-2,5 óra, elmentem a környéken sétálgatni egy kicsit. London belvárosa a Soho és a Wesminster környéke... Borzasztóan megelégedve önmagammal, már-már önelégülten, turistaként, vagy mégsem, bevándorlóként, vagy mégsem, egy idegen országban munka vállalóként, vagy mégsem, pillanatnyilag egyedül, de mégsem, boldogan, felszabadultan a világ egyik legnagyobb városának belvárosában este feküdtem a Trafalgar téren a fűben, körülöttem emberek, fények, illatok, bennem érzések, érzelmek, gondolatok kavarognak.... egyszóval fantasztikus, feledhetetlen. Ja...két szóval. :-) Néhány napja mikor Skype-on beszélgettünk Attival, mondtam is neki, ha most haza mennénk "persze nem fogunk", már ezért az érzésért megérte ide jönni. Azt javaslom mindenkinek,  ha van rá mód próbálja ki .....persze nem itt, nem ugyan ezt, de valami hasonlót. Azt hiszem egy életre szóló volt. Napról napra biztosabb vagyok benne, hogy jó döntés volt ide jönni, és remek döntés lesz az itteni olimpia után Új Zéland-ra menni. Nézzetek meg néhány képet erről az estéről.



Tojás volt munka helye





Olimpia visszaszámláló



Nagyjából 4-5 napra rá kiderült, hogy nem sikerült ez a melóm és a Tojás is felmondott. Így 20 nappal ide érkezésünk után, ismét nem volt melónk, viszont lett sok új tapasztalatunk. Eldöntöttük, hogy elkezdünk újra, de már ezen tapasztalatok birtokába munkát keresni. 22-én pénteken neki is vágtunk London belvárosának. Betértünk néhány szállodába, étterembe, pár helyen ott is hagytuk az önéletrajzunkat. Már éppen haza felé vettük az irányt, mikor megláttunk egy alma zöld zászlócskát kitchen felirattal. Gondoltuk bemehetnénk, ha nem is lesz jó, a szitut akkor is gyakoroljuk kicsit. Bementünk mondtam a pincér lánynak, hogy chef munkát keresek, mindjárt ki hívta a főszakácsot, utólag ki derült, hogy ő az egyik tulajdonos is, le ültünk a kinti terasz részen, dumálgattunk, kb. 20 percet, majd megegyeztünk, hogy 3 nap múlva menjünk vissza, mert beszélnünk kellene az egyik társával is, a munkáról. Hétfőn vissza is mentünk és kerestük a kollégát. Ki jött egy 40-es nő, kicsit férfias, de roppant szimpatikus és mint utóbb kiderült, új zélandi. Némi beszélgetés után azt mondja, hogy most menjek be a konyhába és csináljak neki egy olyan omlettet amilyet csak akarok, mert ő abból levágja, hogy mi is a helyzet. Mondtam ok...... és meg csináltam, talán életem egyik legrosszabb omlettjét. Sós volt, meg olajos is.... :-) Tehát szar. Én azt hiszem azonnal kirúgtam volna magamat, de ő nem. Megbeszéltünk egy próba napot. De ez még semmi a Tojásnak közbe felajánlott egy állást egy másik helyükön. Néhány metró megállóra onnan, a Temze partján egy kedves kis parkba van egy kávézójuk, amit szeretnének kicsit jobban felfuttatni és azt szeretné ha a Tojás segítene neki ebben. Két napra rá, Tojás el is ment megbeszélni a részleteket. Meg is egyeztek mindenbe, úgyhogy hétfőtől oda megy dolgozni. Én elmentem próba napra hozzájuk, persze jól ment a meló, ők is teljesen elégedettek voltak, sőt azt hiszem még annál is elégedettebbek..... Akkor még nem mondtam semmi biztosat, mert közben adódott egy másik munka is egy szállodába, és azt is ki akartam próbálni. Ma voltam próba munkán, ott is rendben ment minden, oda keddtől mehetnék állandó reggeliztető szakácsnak, csak az a helyzet, hogy minden reggel 4 órakor kelhetnék, mert 6-ra ott kell lennem, hogy rendben menjen minden mikorra a vendégek felkelnek és lemennek reggelizni. Pedig tetszik az a hely is. A főszakács egy lengyel srác, aránylag jó fej, és ő is kicsit tisztaság mániás, így aztán végre voltam egy tiszta nagyüzemi konyhán is. Délután egy körül értem haza és gondoltam holnap, meg holnap után itthon lehetünk nyugiba, de öt körül hívott a kitchen-ből a főszakács, hogy tudok e menni hozzájuk állandóra, mert ő nagyon örülne neki, így aztán igent mondtam és holnap már mennem is kell, rendes műszakba reggel 9-17-ig. Lőttek a nyugis hétvégénknek. Ja...majd elfelejtettem. Tegnap délután meg felhívott a régi éttermes főszakács, ahol első próba munkán voltam, ahova a tulaj miatt nem vettek fel, hogy nem e tudok bemenni hozzájuk 4-5 napra, mert kellene neki valaki. Még szerencse, hogy tegnap nemet mondtam neki, mert akkor holnap nem tudtam volna menni a kitchen-be. Viszont megbeszéltük, hogy ha kell neki beugróra valaki, és mivel én 5- kor végezni fogok minden nap, így délután kb. 5-től éjfélig tudok hozzá menni, persze ez csak alkalom adtán.
Tehát, egy hónappal megérkezésünk után van mindkettőnknek munkája, azt gondolom,  a Tojás is megtalálta a magának megfelelő munkát. Én szeretnék még egy állandó esti melót is, mert akkor biztosan elég lóvét tudnánk összehozni a következő nagy tervünkre.
 Vettünk is egy-egy kis ....... nehogy elfelejtsük miért is vagyunk itt.



New Zealand



Harmadik bejegyzés

Azzal kezdeném, hogy az előző bejegyzésemet tegnap éjjel zártam le, valószínűleg még nem olvastátok végig.... ha gondoljátok térjetek rá vissza.

Néhány sort áldoznék a hasznos információkra is. Itt Angliába ahhoz, hogy részesülj "ingyenes"( TB alapú) egészségügyi ellátásba, és tudjál adót fizetni igényelned kell egy NI Number-t  (TB és Adó szám egyben). Ennek a menete úgy zajlik, hogy keresel a neten egy telefon számot, amit felhívsz és kérsz egy idő pontot NI Number interjúra. Több telefon számot is tudsz találni ebből a célból, de csak egy van ami ingyenes. A többi számot ha hívod, ugyan el tudsz intézni mindent, de a telefon kártyádról le fognak húzni 8 GBP-t. Ha nem tudnak lehúzni róla, akkor valamilyen más módon akarják majd behajtani rajtad az általuk jogosnak vélt jussukat. Hallottam olyanról aki kifizette..... Én azt gondoltam, kutakodok még néhány percet a világ hálón, hogy beljebb legyünk 16 fontal. Az alábbi linken találjátok az ingyenes telefon számot a bejelentkezéshez.
http://www.workgateways.com/working-uk-taxation-ni-number.html
Telefonon néhány dolgot kérdeznek. Mikor érkeztél? Pontos itteni címed? Mikor születtél? Milyen állampolgár vagy? Majd néhány napon belül küldenek a nevedre egy levelet, amiben leírják, hogy melyik irodájukba, mikor jelenj meg egy interjúra. A megadott időpontra bemész az adott hivatalba, olyan mintha otthon egy APEH kirendeltségbe mennél. Ott név szerint szólítanak, egy hivatalnok fel tesz néhány kérdést, te válaszolsz, közben elkéri az útleveled, vagy személyidet amit a beszélgetésetek alatt egy másik pofa el visz leellenőrizni. Mikor érkeztél, házas vagy e, van e már munkád, vagy csak most keresel semmi komoly csak link kérdések. Nagyjából 10 perc beszélgetés, nem ..... inkább kérdez-felelek, még 10 perc várakozás, hogy vissza kapd az okmányaidat, és kész. Mi 6-án szerdán délelőtt 10 körülre "már nem emlékszek pontosan" kaptunk időpontot. Elmentünk, elintéztük. Ezen a héten kedden, vagy szerdán meg is érkezett a levél amiben benne volt az NI számunk.Így már van egészségügyi ellátásunk és tudunk adót is fizetni. Angliába az első munkába állásodtól számított, első három hónapban nem kell adót fizetni, utána meg 12% munka vállalói oldalról az adó mértéke, amiben benne van a TB is. A munka adói oldalt még nem ismerem, de ha majd teljes átfogó tudás birtokába kerülök az itteni adó rendszert tekintve, ígérem vissza térek a témához. Csak idő kérdése.

A hét többi napján csináltunk egy csomó dolgot, alig voltunk itthon. Voltunk a belvárosba, külvárosba, metrózgattunk, buszozgattunk, turistáskodtunk és közben nagyjából integrálódtunk az itteni emberekhez, környezethez, rendszerekhez.



londoni metro belülről



Tojás a londoni metrón




Kozmin ennél a metro megállónál szokott leszálni, mikor megy haza




ehhez a kis leolvasóhoz kell érintsd a bérletedet mikor be és ki mész a metróból




londoni metró



londoni külszíni metro



londoni emeletes busz felső szintjén




londoni emeletes busz



"gondoltam haza viszem mind kettőt, a kocsit végül nem sikerült...."  :-))

 Esténként főztünk, főztem valami vacsorát, természetesen a Tojásnak valami hús mentest, magamnak meg valami magamnak valót. Tojás le is fényképezte az egyik vacsorámat. Öreg mit szólsz, milyen lett?



Bárány borda rozmaringos újburgonyával, paradicsom salátával

Általában éjfél körül még egy kis beszélgetés a lakó társakkal, "egészen családiassá kezd válni a légkör" majd föl a szobába, ahol végre egy kicsit kettesbe, nyugalomba is lehetünk.
Vasárnap ápr. 9-én este megbeszéltük a Tojással, hogy hétfőtől elkezdünk munkákat keresni, hiszen nem azért jöttünk ide, hogy várost nézzünk, meg turistáskodjunk. Így aztán úgy feküdtünk le aludni, hogy másnaptól már dolgosan fogjuk járni London utcáit, be megyünk éttermekbe szállodákba, pubokba, hogy találjunk valamit amivel elkezdhetjük az angliai munka tapasztalatok megszerzését. Aztán, már sajnos nem emlékszem pontosan, miért, de hétfőn nem csináltuk amit megbeszéltünk, viszont milyen a szerencsénk......... Tojás hétfőn, tehát ápril.11-én telefonon beszélt a Mónival és Ő mondta, hogy a Judit, tőle béreljük mi is és a Móni is a szobát, küldött neki egy sms-t, amiben egy belvárosi étterem címe és egy magyar név volt akit keresni kell, mert ők egy éttermi recepciós keresnek. ( Móni, Tojás kedves kis barát nője, aki itt él már 2 éve és rajta keresztül ismertük meg a Juditot, Ő segített akkor mikor mi még otthon voltunk, lakást találni itt Londonba.  "majd írok talán róla is, azt hiszem megérdemelne néhány sort, kedves lány, egy jó értelembe vett érdekes személyiséggel" ) Gondoltuk, ez így teljesen jó, majd holnap bemegyünk és akkor meg tudja nézni a Tojás, hogy milyen is a hely, munka, stb. Este ülünk a nappaliba, fogalmam sincsen, mit is csináltunk, egyszer csak a Peti (róla már írtam Ő az egyik lakó társunk) szól nekem, hogy miközben nézegette az iwiw-en a munka rovatot talált egy londoni szakács pozíciót. Ki írtam a telefon számot, e-mail címet és úgy este 11 körül fel is hívtam. A főszakáccsal történő rövid kis párbeszéd után, pontosítottunk egy másnapi időpontot, hogy  náluk az étterembe beszéljünk személyesen is. Tehát aznap este úgy tértünk nyugovóra, hogy mi ugyan a hétfői napot el linkeltük, viszont a közvetlen környezetünk megtalált egy-egy állás lehetőséggel.

második bejegyzés

Sajnos tegnap nem tudtam folytatni, ahogyan ígértem, mert erre már nem jutott elég energiám, időm. Mivel sajnos nem kezdtem el ezt a blogot rögtön írni miután megérkeztünk, így sok mindent kell bepótolnom egyszerre, és ez sajnos az események idő sor rendjére is hatással lesz. Aki eléggé jól ismer az tudja, hogy a rövid távú memóriámmal vannak gondok,  ""na erre Atti rögtön tudna magyarázatot adni, némi gúnyolódás közepette :-))""  így nem vagyok túl könnyű helyzetben. Tehát néhány dolog biztosan kimarad és az idők sem biztos, hogy pontosan fognak stimmelni, de a lényeg azért meg lesz. Talán vasárnap ápr. 3-án kimentünk az itteni piacra, hogy bevásároljunk néhány dolgot, meg egyébként is fel szerettük volna térképezni a környéket. Voltam már több európai ország piacán, de ott valahogy mindig csak a helyi jellegzetességekkel találkoztam. Itt ez valahogy másként van. Persze lehet azért, mert London is ennyire sokszínű és mert itt a világ majd minden nációja megtalálható, és ez a piacon még hatványozottabban jelentkezik, de ez számomra lenyűgöző. Nagyjából 2000m2 - en belül megtalálsz minden fajta élelmiszert amit csak el tudsz képzelni a világ bármely tájáról. Hihetetlen változatosság húsokba, halakba, gyümölcsökbe, zöldségekbe, fűszerekbe, lisztekbe. Itt be tud vásárolni a muszlim, a zsidó, a buthista, a keresztény, és persze még sorolhatnám, de csak belezavarodnék. Inkább nézzetek meg néhány rövid kis filmet a teljesség igénye nélkül, sajnos egyenlőre jó kamera hijján, nem túl jó minőségbe.

Ahogy otthon a Péli Barna mondaná, így talán jobban átjött mint leírva. A pontos árakról, csak hogy a hasznos információknak is adózzak, talán holnap írok.
Ha jól emlékszek hétfőn.....vagy kedden... :-) voltunk először a belvárosba. Teljesen véletlen botlottunk bele az Angol Történeti Múzeumba ahol megnéztünk az evolúcióról egy hihetetlen tárlatot. Nem csak a látvány, a kivitelezés, az ötletek, a szervezetség, a rendszer elképesztő, de mindennek tetejébe még ingyen is van. Hát ez otthon elképzelhetetlen lenne. Sajnos! Csak egy példa : Mivel a gyerekek körében a T-Rex dinoszaurusz a legnépszerűbb  ""és ezt a szervezők, tervezők, kivitelezők, kiállítok valahonnan megtudták"" ezért a T-Rex dínoval szemléltettek játtékos, helyenként interaktív módon egy csomó mindent, amivel sikerült a gyerek seregek figyelmét órákra lekötni, és így játszva megtanitani nekik egy nagy kupac olyan dolgot, amire máskülönben, mondjuk leírva, vagy filmen megnézve esélyük sem lett volna. Vagy például kis tudós csoportokat szerveztek, minden csoportba tartozó gyerekre kis fehér kutató köpenyt adtak, a kezükbe kis mappákat, ceruzákat hogy kedvükre játszhassák el a dínókutató szerepét. Kívölállóként nézve is, hihetetlen módon élvezték ezt a kis szerepjátékot. Ja és ne feledjétek, mind ezt ingyen. Nem tudom, hogy otthon mikor fogunk ilyen morális magasságokba jutni. Nézzetek meg erről is néhány képet és videót. Különöskép Karaevnek ajánlva.

Miután kijöttünk a múzeumból, gondoltuk megnézzük a Hyde Parkot. Egész nap igen jó idő volt, de mire kiértünk a parkba hiper napsütés, szélcsend, 20-22 fok. Kicsit meg is éheztünk, még szerencse, hogy a Tojás, mielőtt elindultunk itthonról készített néhány szendvicset, hátha jól jön még. Hát...jól is jött! Egyszer azért mert nagyjából jól laktunk, ne meg azért is, mert így legalább tudok adni valamilyen nevet az alábbi képnek.

piknik a Hyde Parkba

Mindent megettünk, csak egy almánk maradt, viszont arra nagy szükségünk is volt, hiszen néhány perc múlva mikor egy kis ösvényen sétáltunk, mellénk szaladt egy bátor kis mókus, akinek haraptam is egy kis falatkát a maradék egy szem almánkból. Tökös kis mókus volt. Egyből kivette a kezemből és ment is vissza vele a bozótosba, hogy nyugodtan elmajszolgathassa. Majd pár pillanat múlva jött is a következő, de gondoltam neki már csak akkor adom oda az alma darabkát, ha előtte modellt áll egy-két fotó erejéig. Nem kellett túl sokáig győzködnöm, sőt még szerintem élvezte is, hogy egy kicsit pózolhat, nagyjából 15-20 centire a telefonomtól, amivel lefényképeztem. Nézzétek meg ti is ahogy illegeti, billegeti magát a kamera előtt. Nagyon nagy forma.

Sétálgattunk még pár órát, majd kicsit fáradtan, de nagyon boldogan haza indultunk. Ja majd elfelejtettem.... Kozmin meg kért, írjam meg, hogy a Hyde Parkban nagyon finom gépi fagyit lehet enni.

Első bejegyzés

Az előzményeket nem írom le, hiszen akik ismernek minket azok nagyjából tudják miért is jöttünk Londonba. Akik meg ismeretlenül egyszer elkezdik olvasgatni Kozmin blogját, és elég kitartóak, figyelmesek lesznek, azoknak meg legkésőbb a 2012-es londoni olimpia után, világossá fog válni.

Tehát azzal kezdeném, hogy ma már a nyolcadik napunkat töltjük itt Londonba. Miután leszállt a gépünk Luton reptérre, még otthonról online lefoglalt EasyBus vitt be a központba, 10 GBP-ért fejenként."ezt csak a hasznos infók miatt írom" Persze a busz nem Easy Bus néven fut, és nem is narancssárga, ahogy az online foglalás közben feltűnt, hanem Green Line a neve és zölden fóliázott. Vagyis ha nem vagy elég szemfüles akkor már  a reptéren elakadhatsz. Persze a magyarnak ez nem kihívás, hiszen mindenhol feltalálja magát. :-) Egy érdekesség ami feltűnt már a Green Line buszra való felszállás közben, és azóta egyfolytában ezt tapasztalom. Itt az emberek sokkal   figyelmesebbek, toleránsabbak egymással, főleg a férfiak a nőkkel. Ez nekem kifejezetten tetszik, de aki ismer az tudja, hogy az egyik "betegségem" az, hogy a nőket még akkor is tiszteljük, óvjuk, védelmezzük, stb ha időnként "idiótán" viselkednek is.Szóval ez itt nagyon szimpatikus. A busz bevitt minket kb. 1ó15p alatt a Viktória állomásra, ez London belvárosában van. Még nem a Felszabadulás tér, de mondjuk olyan mintha a Blahán szálnál le. Ott találkoztunk a Tojás kis barátnőjével Mónival, és vele meg még két barátjával, egy roppant szimpatikus magyar párral mentünk és vittük el a nagy, nehéz cuccainkat a házba ahol a mai napig is lakunk.



Kozminék lakásának bejárati ajtaja


 London keleti részén van a 3-as zóna külső határán. Ebben a házban bérlünk egy szobát,


Kozmin barátainak aprócska kis szobája

  "csak a hasznos infók miatt, 70 GBP/fő/hét és minden rezsi költség benne van" ami igen kicsi és eléggé lepattant, de most már tudjuk, mivel megnéztünk a héten még három másik házat is, hogy az itteni lakás viszonyokhoz képest ez igen jónak mondható. Jövő hét végétől át tudunk költözni egy másik szobába. Ugyan ebben a házban van egy nagy szoba, ahonnan elköltöznek a mostani lakótársaink, egy kedves, szimpatikus, fiatal korához képest elég életképes, viszont mostanában igen szerencsétlen fiú és két lány. Na ott már jó lesz, mert lesz elég helyünk pakolni, a Tojásnak jógázni, tenni, venni, egyszerűen élni. A ház harmadik szobájában lakik még egy srác, tehát hatan vagyunk három szobára, egy konyhára,


Kozminék konyhája

  egy fürdőre, wc-re, meg egy nappalira és étkezőre.


Kozminék nappalija



Soha nem gondoltam volna, hogy egy fedél alatt tudok élni idegen emberekkel, de megy, sőt, nem is esik nehezemre. Persze ehhez kellett az, hogy második napon, egy közös nagytakarítás, egyben csapatépítő program közepette, lefektettük a házi szabályokat, amiket hellyel közzel azóta is betart mindenki. A ház kívülről rendben van ugyan olyan mint itt ezen a környéken mindegyik. Itt Londonba egy adott környéken, egyen házak vannak, ettől az utca kép is teljesen rendezettnek tűnik.


Kozminék utcája

  Persze belülről biztosan vannak különbségek, de amikbe mi eddig jártunk azok nagyjából egyformán, hazai állapotokhoz képest viszonylag lelakottak. Ezen a környéken túlnyomó részt bevándorlók laknak. Pakisztániak, arabok, indiaiak, afrikaiak, magyarok, persze belőlünk van a legkevesebb, de azért képviseltetjük magunkat mint ahogy a világon mindenhol. Így aztán nem nagyon látsz fehér embert az utcán. De hiába érzed magad kakukktojásnak, mikor fél órán át sétálsz úgy, hogy nem találkozol fehér emberrel, mégis maximális biztonságba érzed magad.......... Na jó..... én amúgy sem  vagyok egy félős pali, de a Tojás is ugyan így gondolja. Sőt, még kimondottan jó is ez a sokszínűség. Valahogy, izgalmas, vidám, pörgős, otthonról nézve hihetetlen, de ez itt így rendben van. Ezen a környéken ilyen a főutca.

 Le sem szarják egymást az emberek, de mégis figyelmesek egymással, és már néhány nap elteltével azon veszed észre magad, hogy te is ilyen vagy. Az utcán járva kelve nem törődsz senkivel, de mégis törődsz mindenkivel. Jó...  Most befejezem, mert már hajnal 3 óra van, de holnap folytatom....... folyt köv.