Bocs mindenkitől..... mivel már vagy három hónapja nem írtam semmit. Itt valahogy úgy érzem, sokkal gyorsabban telik az idő. A munkám változatlan, talán csak annyiban különbözik, hogy most már én tanítom az új kollégákat... A hétköznapok, ami számunkra nem hétfőtől péntekig tart, mivel mi minden nap nyitva vagyunk, tehát pontosítva hétfőtől vasárnapig de persze általában van, heti két szabad nap. De pl. volt úgy, talán egy hónapja, hogy 14 napot dolgoztam egy folytában, napi 11-15 órában, mert a szakács munka társam megbetegedett. Szerencsére ez már megváltozott, mert végre a tulajdonosok felismerték azt, amit már vagy két hónapja papolok nekik, hogy ketten kevesek vagyunk szakácsok ezen a helyen. Azóta már hárman vagyunk szakácsok. Képzeljétek milyen kellemes rohanás volt mikor csak egyedül voltam és teljesen egyedül szolgáltam ki 3-5 pincért, telt ház esetén kb. 90 vendéggel. Na, szakács legyen a talpán aki azt utánam csinálja. :-)) Most így utólag már nevetek rajta, meg persze hasznos is volt, de akkor nem röhögtem...... Azt hiszem megtanultam hamar, hogy ez a meló nem könnyű... mondtam is sokszor a Tojásnak, hogy egy segéd munkás egy építkezésen könnyebb munkát végez. Na mindegy........ de azt hiszem még mindig élvezem. Persze ebben nagy szerepe van annak is, hogy a közösség nálunk nagyon jó. Mondhatni, haverok, már- már barátok vagyunk a pincérekkel, mosogatókkal, még a tulajdonosokkal is. Állandóan ugratjuk egymást, mindig nagyokat nevetünk.Talán le is húznám itt az egész időt, már mint jövő augusztusig, ha a kaják kicsivel komolyabbak lennének, és a lóvém sokkal jobb lenne. Természetesen panaszkodni, lóvé tekintetében azért nincsen okom, de a mostani fizetésem kb. háromszorosát tudom itt Londonban keresni, némi szerencsével és egy kicsit erősebb angollal. De erről majd később, mikor aktuálissá válik, fogok részletesen is mesélni.
Tehát heti 5 napot dolgozunk, Tojás is szereti amit csinál, most már mindig a kis kioszkját vezeti.... Esténként néha bent maradunk egy kis sétára a belvárosba, veszünk egy kis kínai édességet a kínai negyedbe és egy kis rendes főtt kaját egy japán take a way étteremben, amit az utcán vagy egy parkba meg is eszünk. Vagy vásárolgatunk kicsit, majd hazajövünk "kezdek egyre többször bajba kerülni ezzel a haza kifejezéssel, mivel mostanában már sokszor nem tudom, hol is vagyunk otthon...." és a lakótársainkal dumálgatunk, rengeteget hülyülünk, röhögünk, azt hiszem már-már egy kis család lettünk így hatan. Nagyjából így telik-múlik az idő hétről hétre, hónapról hónapra.
2011. augusztus 22., hétfő
2011. május 8., vasárnap
Ötödik bejegyzés
Mint ahogy az előző bejegyzésben is említettem van munkánk, így elkezdődtek a londoni "szürke" hétköznapok. Mint utólag kiderült amikor elöször voltunk a Kitchen-be nem a főszakáccsal beszéltünk, hanem a menedzserrel, csak azon a napon éppen szakács ruhába volt, mivel nem volt elég szakács és muszáj volt beállnia a konyhába. Harmadik napomon már egyedül voltam, mivel az addigi szakácsuk, egy olasz srác, szabadságra ment, így sok időm nem volt megszokni, megtanulni a kajákat, rendszereket, tehát hamar fel kellett nőni a feladathoz. Azt hiszem sikerült, még a fizetésemet is felemelték óránként 1 fonttal. Jó a munka, nagyon jó a társaság, a menedzser, a tulajok, vagyis rendben van minden. Igazi nemzetközi a hely. Lengyel pincér, pincér nő, mosogató fiú, kolumbiai mosogató lány, pincér nő, olasz szakács, Ő a váltóm, ujzélandi tulajdonos, angol menedzser, na meg én, magyar szakács :-) . A kaják sajnos elég gyengék, tradícionális angol ételek. Amit egy hét alatt lehetett, megváltoztattam rajta, de sajnos elég nehéz a tulajok torkán lenyomni az apróbb változtatásokat is. Sajnos azt hiszik, hogy jól csinálják a dolgukat, pedig nem. Nézzetek meg néhány képet, talán a hangulatból is érzékelhető lesz valami.
Azt hiszem egy kis időre jó lesz ez a hely, de hosszabb ideig nem hiszem, hogy itt szeretnék maradni, pedig tetszik az egész, nagyon jó a társaság is.............. viszont sajnos ezeket az angol ételeket sokáig nem bírom elviselni. Az elkészítésükben túl sok kihívás nincsen és még az ízük is rossz.
Tojás jól érzi magát a kávézóba, ott is remek a hangulat, mindig dicsérik nekem, hogy milyen gyorsan tanul, meg, hogy milyen ügyes. Ott is mindenféle náció van.......olvassátok a blogját és megtudtok minden részletet. Tehát itt igen sokszínűek a "szürke" hétköznapok.
Jaa... majd elfelejtettem! A Tower Hill hóhérját kihívtam egy bunyóra, de megfutamodott a gyáva nyúl... :-))
 |
| Kitchen of Tower Hill flag |
 |
| főbejárat |
 |
| terasz |
 |
| itt töltök kb. heti 50 órát |
 |
| csak, hogy a hangulatból is érzékeljetek kicsit |
 |
| Andrew az angol menedzser |
Tojás jól érzi magát a kávézóba, ott is remek a hangulat, mindig dicsérik nekem, hogy milyen gyorsan tanul, meg, hogy milyen ügyes. Ott is mindenféle náció van.......olvassátok a blogját és megtudtok minden részletet. Tehát itt igen sokszínűek a "szürke" hétköznapok.
Jaa... majd elfelejtettem! A Tower Hill hóhérját kihívtam egy bunyóra, de megfutamodott a gyáva nyúl... :-))
 |
| Tower Hill-i hóhér vs Kitchen of Tower Hill-i szakács |
2011. április 29., péntek
Negyedik bejegyzés
Azzal kezdeném.... Bocs mindenkitől, mivel április 16-a már elég régen volt. Sokszor gondoltam Kozmin blogjára, meg hát Kozmin is nyüstölt majd minden nap, hogy írnom kellene, :-) de valahogy mindig elmaradt.
Megpróbálom zanzásítva leírni az elmúlt két hét fontosabb történéseit . Az a munka ami a Judittól a Mónin keresztül a Tojáshoz eljutott, egy éttermi recepciós állás, nem tetszett neki, így egy rövid beszélgetésen túl nem is pocsékoltunk rá több időt. Amit nekem a Peti talált az iwiw-en szakács munka, végül nem jött össze, pedig nekem is, a főszakácsnak is, a menedzsernek is, jó lett volna, viszont a tulajdonos, akinek fogalma nincsen az egész működésről, végül megvétózta az egészet. Akkor egy kicsit bántam, de most már nem sajnálom, sőt tapasztalat szerzésnek kiváló volt. De meg kell itt álljak egy pillanatra. A tapasztalaton túl hozzá segített az első Londonnal kapcsolatos feledhetetlen érzéshez, nem élményhez, érzéshez. Mikor voltam a fent említett étteremben próba munkán és végeztem úgy este fél tíz körül..... persze a melóm jó volt, nekem a hely, a kollégák, a munka tetszett, a főszakáccsal az alatt a négy óra alatt tök jóba lettünk "nálam azért ez ritka dolog", neki én is és a munkám is bőven elegendő volt..
Na mindegy.....tehát kijöttem a helyről és elmentem a Tojás akkori munka helyére, mivel ő akkor éppen egy pub-ban dolgozott pincér nőként. Azóta már felmondott, mivel nem tetszett neki a meló, amit én teljes mértékben megértek, hiszen tényleg nem neki való volt. Én már mikor elvállalta akkor is gondoltam, éreztem, hogy nem fogja élvezni, de természetesen az elején nem mondtam neki, nem akartam befolyásolni akkor sem, mint ahogy eddig soha sem, és azt hiszem ezek után sem fogom. Hihetetlenül okos nő. Ha nem is a dolgok legelején, de igen hamar rájön, megérez magától mindent ami neki fontos. Hát nem egészen egy héten belül rájött, hogy nem neki való munkát vállat el, majd hamar orvosolta is ezt a kis malőrt egy felmondással. Na..... vissza térve az érzéshez..... Basszaus az Öreg már megint jót fog rajtam röhögni a túl hosszú, enyhén filozofikus, kicsit zavaros mondataim, gondolataim miatt. " Ok...Öreg igazad van, de legalább innen a távolból is szereztem neked egy jó röhögős pillanatot" :-)) Mivel a Tojásnak volt még a műszakjából vissza, vagy 2-2,5 óra, elmentem a környéken sétálgatni egy kicsit. London belvárosa a Soho és a Wesminster környéke... Borzasztóan megelégedve önmagammal, már-már önelégülten, turistaként, vagy mégsem, bevándorlóként, vagy mégsem, egy idegen országban munka vállalóként, vagy mégsem, pillanatnyilag egyedül, de mégsem, boldogan, felszabadultan a világ egyik legnagyobb városának belvárosában este feküdtem a Trafalgar téren a fűben, körülöttem emberek, fények, illatok, bennem érzések, érzelmek, gondolatok kavarognak.... egyszóval fantasztikus, feledhetetlen. Ja...két szóval. :-) Néhány napja mikor Skype-on beszélgettünk Attival, mondtam is neki, ha most haza mennénk "persze nem fogunk", már ezért az érzésért megérte ide jönni. Azt javaslom mindenkinek, ha van rá mód próbálja ki .....persze nem itt, nem ugyan ezt, de valami hasonlót. Azt hiszem egy életre szóló volt. Napról napra biztosabb vagyok benne, hogy jó döntés volt ide jönni, és remek döntés lesz az itteni olimpia után Új Zéland-ra menni. Nézzetek meg néhány képet erről az estéről.
Nagyjából 4-5 napra rá kiderült, hogy nem sikerült ez a melóm és a Tojás is felmondott. Így 20 nappal ide érkezésünk után, ismét nem volt melónk, viszont lett sok új tapasztalatunk. Eldöntöttük, hogy elkezdünk újra, de már ezen tapasztalatok birtokába munkát keresni. 22-én pénteken neki is vágtunk London belvárosának. Betértünk néhány szállodába, étterembe, pár helyen ott is hagytuk az önéletrajzunkat. Már éppen haza felé vettük az irányt, mikor megláttunk egy alma zöld zászlócskát kitchen felirattal. Gondoltuk bemehetnénk, ha nem is lesz jó, a szitut akkor is gyakoroljuk kicsit. Bementünk mondtam a pincér lánynak, hogy chef munkát keresek, mindjárt ki hívta a főszakácsot, utólag ki derült, hogy ő az egyik tulajdonos is, le ültünk a kinti terasz részen, dumálgattunk, kb. 20 percet, majd megegyeztünk, hogy 3 nap múlva menjünk vissza, mert beszélnünk kellene az egyik társával is, a munkáról. Hétfőn vissza is mentünk és kerestük a kollégát. Ki jött egy 40-es nő, kicsit férfias, de roppant szimpatikus és mint utóbb kiderült, új zélandi. Némi beszélgetés után azt mondja, hogy most menjek be a konyhába és csináljak neki egy olyan omlettet amilyet csak akarok, mert ő abból levágja, hogy mi is a helyzet. Mondtam ok...... és meg csináltam, talán életem egyik legrosszabb omlettjét. Sós volt, meg olajos is.... :-) Tehát szar. Én azt hiszem azonnal kirúgtam volna magamat, de ő nem. Megbeszéltünk egy próba napot. De ez még semmi a Tojásnak közbe felajánlott egy állást egy másik helyükön. Néhány metró megállóra onnan, a Temze partján egy kedves kis parkba van egy kávézójuk, amit szeretnének kicsit jobban felfuttatni és azt szeretné ha a Tojás segítene neki ebben. Két napra rá, Tojás el is ment megbeszélni a részleteket. Meg is egyeztek mindenbe, úgyhogy hétfőtől oda megy dolgozni. Én elmentem próba napra hozzájuk, persze jól ment a meló, ők is teljesen elégedettek voltak, sőt azt hiszem még annál is elégedettebbek..... Akkor még nem mondtam semmi biztosat, mert közben adódott egy másik munka is egy szállodába, és azt is ki akartam próbálni. Ma voltam próba munkán, ott is rendben ment minden, oda keddtől mehetnék állandó reggeliztető szakácsnak, csak az a helyzet, hogy minden reggel 4 órakor kelhetnék, mert 6-ra ott kell lennem, hogy rendben menjen minden mikorra a vendégek felkelnek és lemennek reggelizni. Pedig tetszik az a hely is. A főszakács egy lengyel srác, aránylag jó fej, és ő is kicsit tisztaság mániás, így aztán végre voltam egy tiszta nagyüzemi konyhán is. Délután egy körül értem haza és gondoltam holnap, meg holnap után itthon lehetünk nyugiba, de öt körül hívott a kitchen-ből a főszakács, hogy tudok e menni hozzájuk állandóra, mert ő nagyon örülne neki, így aztán igent mondtam és holnap már mennem is kell, rendes műszakba reggel 9-17-ig. Lőttek a nyugis hétvégénknek. Ja...majd elfelejtettem. Tegnap délután meg felhívott a régi éttermes főszakács, ahol első próba munkán voltam, ahova a tulaj miatt nem vettek fel, hogy nem e tudok bemenni hozzájuk 4-5 napra, mert kellene neki valaki. Még szerencse, hogy tegnap nemet mondtam neki, mert akkor holnap nem tudtam volna menni a kitchen-be. Viszont megbeszéltük, hogy ha kell neki beugróra valaki, és mivel én 5- kor végezni fogok minden nap, így délután kb. 5-től éjfélig tudok hozzá menni, persze ez csak alkalom adtán.
Tehát, egy hónappal megérkezésünk után van mindkettőnknek munkája, azt gondolom, a Tojás is megtalálta a magának megfelelő munkát. Én szeretnék még egy állandó esti melót is, mert akkor biztosan elég lóvét tudnánk összehozni a következő nagy tervünkre.
Vettünk is egy-egy kis ....... nehogy elfelejtsük miért is vagyunk itt.
Megpróbálom zanzásítva leírni az elmúlt két hét fontosabb történéseit . Az a munka ami a Judittól a Mónin keresztül a Tojáshoz eljutott, egy éttermi recepciós állás, nem tetszett neki, így egy rövid beszélgetésen túl nem is pocsékoltunk rá több időt. Amit nekem a Peti talált az iwiw-en szakács munka, végül nem jött össze, pedig nekem is, a főszakácsnak is, a menedzsernek is, jó lett volna, viszont a tulajdonos, akinek fogalma nincsen az egész működésről, végül megvétózta az egészet. Akkor egy kicsit bántam, de most már nem sajnálom, sőt tapasztalat szerzésnek kiváló volt. De meg kell itt álljak egy pillanatra. A tapasztalaton túl hozzá segített az első Londonnal kapcsolatos feledhetetlen érzéshez, nem élményhez, érzéshez. Mikor voltam a fent említett étteremben próba munkán és végeztem úgy este fél tíz körül..... persze a melóm jó volt, nekem a hely, a kollégák, a munka tetszett, a főszakáccsal az alatt a négy óra alatt tök jóba lettünk "nálam azért ez ritka dolog", neki én is és a munkám is bőven elegendő volt..
Na mindegy.....tehát kijöttem a helyről és elmentem a Tojás akkori munka helyére, mivel ő akkor éppen egy pub-ban dolgozott pincér nőként. Azóta már felmondott, mivel nem tetszett neki a meló, amit én teljes mértékben megértek, hiszen tényleg nem neki való volt. Én már mikor elvállalta akkor is gondoltam, éreztem, hogy nem fogja élvezni, de természetesen az elején nem mondtam neki, nem akartam befolyásolni akkor sem, mint ahogy eddig soha sem, és azt hiszem ezek után sem fogom. Hihetetlenül okos nő. Ha nem is a dolgok legelején, de igen hamar rájön, megérez magától mindent ami neki fontos. Hát nem egészen egy héten belül rájött, hogy nem neki való munkát vállat el, majd hamar orvosolta is ezt a kis malőrt egy felmondással. Na..... vissza térve az érzéshez..... Basszaus az Öreg már megint jót fog rajtam röhögni a túl hosszú, enyhén filozofikus, kicsit zavaros mondataim, gondolataim miatt. " Ok...Öreg igazad van, de legalább innen a távolból is szereztem neked egy jó röhögős pillanatot" :-)) Mivel a Tojásnak volt még a műszakjából vissza, vagy 2-2,5 óra, elmentem a környéken sétálgatni egy kicsit. London belvárosa a Soho és a Wesminster környéke... Borzasztóan megelégedve önmagammal, már-már önelégülten, turistaként, vagy mégsem, bevándorlóként, vagy mégsem, egy idegen országban munka vállalóként, vagy mégsem, pillanatnyilag egyedül, de mégsem, boldogan, felszabadultan a világ egyik legnagyobb városának belvárosában este feküdtem a Trafalgar téren a fűben, körülöttem emberek, fények, illatok, bennem érzések, érzelmek, gondolatok kavarognak.... egyszóval fantasztikus, feledhetetlen. Ja...két szóval. :-) Néhány napja mikor Skype-on beszélgettünk Attival, mondtam is neki, ha most haza mennénk "persze nem fogunk", már ezért az érzésért megérte ide jönni. Azt javaslom mindenkinek, ha van rá mód próbálja ki .....persze nem itt, nem ugyan ezt, de valami hasonlót. Azt hiszem egy életre szóló volt. Napról napra biztosabb vagyok benne, hogy jó döntés volt ide jönni, és remek döntés lesz az itteni olimpia után Új Zéland-ra menni. Nézzetek meg néhány képet erről az estéről.
 |
| Tojás volt munka helye |
 |
| Olimpia visszaszámláló |
Nagyjából 4-5 napra rá kiderült, hogy nem sikerült ez a melóm és a Tojás is felmondott. Így 20 nappal ide érkezésünk után, ismét nem volt melónk, viszont lett sok új tapasztalatunk. Eldöntöttük, hogy elkezdünk újra, de már ezen tapasztalatok birtokába munkát keresni. 22-én pénteken neki is vágtunk London belvárosának. Betértünk néhány szállodába, étterembe, pár helyen ott is hagytuk az önéletrajzunkat. Már éppen haza felé vettük az irányt, mikor megláttunk egy alma zöld zászlócskát kitchen felirattal. Gondoltuk bemehetnénk, ha nem is lesz jó, a szitut akkor is gyakoroljuk kicsit. Bementünk mondtam a pincér lánynak, hogy chef munkát keresek, mindjárt ki hívta a főszakácsot, utólag ki derült, hogy ő az egyik tulajdonos is, le ültünk a kinti terasz részen, dumálgattunk, kb. 20 percet, majd megegyeztünk, hogy 3 nap múlva menjünk vissza, mert beszélnünk kellene az egyik társával is, a munkáról. Hétfőn vissza is mentünk és kerestük a kollégát. Ki jött egy 40-es nő, kicsit férfias, de roppant szimpatikus és mint utóbb kiderült, új zélandi. Némi beszélgetés után azt mondja, hogy most menjek be a konyhába és csináljak neki egy olyan omlettet amilyet csak akarok, mert ő abból levágja, hogy mi is a helyzet. Mondtam ok...... és meg csináltam, talán életem egyik legrosszabb omlettjét. Sós volt, meg olajos is.... :-) Tehát szar. Én azt hiszem azonnal kirúgtam volna magamat, de ő nem. Megbeszéltünk egy próba napot. De ez még semmi a Tojásnak közbe felajánlott egy állást egy másik helyükön. Néhány metró megállóra onnan, a Temze partján egy kedves kis parkba van egy kávézójuk, amit szeretnének kicsit jobban felfuttatni és azt szeretné ha a Tojás segítene neki ebben. Két napra rá, Tojás el is ment megbeszélni a részleteket. Meg is egyeztek mindenbe, úgyhogy hétfőtől oda megy dolgozni. Én elmentem próba napra hozzájuk, persze jól ment a meló, ők is teljesen elégedettek voltak, sőt azt hiszem még annál is elégedettebbek..... Akkor még nem mondtam semmi biztosat, mert közben adódott egy másik munka is egy szállodába, és azt is ki akartam próbálni. Ma voltam próba munkán, ott is rendben ment minden, oda keddtől mehetnék állandó reggeliztető szakácsnak, csak az a helyzet, hogy minden reggel 4 órakor kelhetnék, mert 6-ra ott kell lennem, hogy rendben menjen minden mikorra a vendégek felkelnek és lemennek reggelizni. Pedig tetszik az a hely is. A főszakács egy lengyel srác, aránylag jó fej, és ő is kicsit tisztaság mániás, így aztán végre voltam egy tiszta nagyüzemi konyhán is. Délután egy körül értem haza és gondoltam holnap, meg holnap után itthon lehetünk nyugiba, de öt körül hívott a kitchen-ből a főszakács, hogy tudok e menni hozzájuk állandóra, mert ő nagyon örülne neki, így aztán igent mondtam és holnap már mennem is kell, rendes műszakba reggel 9-17-ig. Lőttek a nyugis hétvégénknek. Ja...majd elfelejtettem. Tegnap délután meg felhívott a régi éttermes főszakács, ahol első próba munkán voltam, ahova a tulaj miatt nem vettek fel, hogy nem e tudok bemenni hozzájuk 4-5 napra, mert kellene neki valaki. Még szerencse, hogy tegnap nemet mondtam neki, mert akkor holnap nem tudtam volna menni a kitchen-be. Viszont megbeszéltük, hogy ha kell neki beugróra valaki, és mivel én 5- kor végezni fogok minden nap, így délután kb. 5-től éjfélig tudok hozzá menni, persze ez csak alkalom adtán.
Tehát, egy hónappal megérkezésünk után van mindkettőnknek munkája, azt gondolom, a Tojás is megtalálta a magának megfelelő munkát. Én szeretnék még egy állandó esti melót is, mert akkor biztosan elég lóvét tudnánk összehozni a következő nagy tervünkre.
Vettünk is egy-egy kis ....... nehogy elfelejtsük miért is vagyunk itt.
 |
| New Zealand |
2011. április 16., szombat
Harmadik bejegyzés
Azzal kezdeném, hogy az előző bejegyzésemet tegnap éjjel zártam le, valószínűleg még nem olvastátok végig.... ha gondoljátok térjetek rá vissza.
Néhány sort áldoznék a hasznos információkra is. Itt Angliába ahhoz, hogy részesülj "ingyenes"( TB alapú) egészségügyi ellátásba, és tudjál adót fizetni igényelned kell egy NI Number-t (TB és Adó szám egyben). Ennek a menete úgy zajlik, hogy keresel a neten egy telefon számot, amit felhívsz és kérsz egy idő pontot NI Number interjúra. Több telefon számot is tudsz találni ebből a célból, de csak egy van ami ingyenes. A többi számot ha hívod, ugyan el tudsz intézni mindent, de a telefon kártyádról le fognak húzni 8 GBP-t. Ha nem tudnak lehúzni róla, akkor valamilyen más módon akarják majd behajtani rajtad az általuk jogosnak vélt jussukat. Hallottam olyanról aki kifizette..... Én azt gondoltam, kutakodok még néhány percet a világ hálón, hogy beljebb legyünk 16 fontal. Az alábbi linken találjátok az ingyenes telefon számot a bejelentkezéshez.
http://www.workgateways.com/working-uk-taxation-ni-number.html
Telefonon néhány dolgot kérdeznek. Mikor érkeztél? Pontos itteni címed? Mikor születtél? Milyen állampolgár vagy? Majd néhány napon belül küldenek a nevedre egy levelet, amiben leírják, hogy melyik irodájukba, mikor jelenj meg egy interjúra. A megadott időpontra bemész az adott hivatalba, olyan mintha otthon egy APEH kirendeltségbe mennél. Ott név szerint szólítanak, egy hivatalnok fel tesz néhány kérdést, te válaszolsz, közben elkéri az útleveled, vagy személyidet amit a beszélgetésetek alatt egy másik pofa el visz leellenőrizni. Mikor érkeztél, házas vagy e, van e már munkád, vagy csak most keresel semmi komoly csak link kérdések. Nagyjából 10 perc beszélgetés, nem ..... inkább kérdez-felelek, még 10 perc várakozás, hogy vissza kapd az okmányaidat, és kész. Mi 6-án szerdán délelőtt 10 körülre "már nem emlékszek pontosan" kaptunk időpontot. Elmentünk, elintéztük. Ezen a héten kedden, vagy szerdán meg is érkezett a levél amiben benne volt az NI számunk.Így már van egészségügyi ellátásunk és tudunk adót is fizetni. Angliába az első munkába állásodtól számított, első három hónapban nem kell adót fizetni, utána meg 12% munka vállalói oldalról az adó mértéke, amiben benne van a TB is. A munka adói oldalt még nem ismerem, de ha majd teljes átfogó tudás birtokába kerülök az itteni adó rendszert tekintve, ígérem vissza térek a témához. Csak idő kérdése.
A hét többi napján csináltunk egy csomó dolgot, alig voltunk itthon. Voltunk a belvárosba, külvárosba, metrózgattunk, buszozgattunk, turistáskodtunk és közben nagyjából integrálódtunk az itteni emberekhez, környezethez, rendszerekhez.
Esténként főztünk, főztem valami vacsorát, természetesen a Tojásnak valami hús mentest, magamnak meg valami magamnak valót. Tojás le is fényképezte az egyik vacsorámat. Öreg mit szólsz, milyen lett?
Általában éjfél körül még egy kis beszélgetés a lakó társakkal, "egészen családiassá kezd válni a légkör" majd föl a szobába, ahol végre egy kicsit kettesbe, nyugalomba is lehetünk.
Vasárnap ápr. 9-én este megbeszéltük a Tojással, hogy hétfőtől elkezdünk munkákat keresni, hiszen nem azért jöttünk ide, hogy várost nézzünk, meg turistáskodjunk. Így aztán úgy feküdtünk le aludni, hogy másnaptól már dolgosan fogjuk járni London utcáit, be megyünk éttermekbe szállodákba, pubokba, hogy találjunk valamit amivel elkezdhetjük az angliai munka tapasztalatok megszerzését. Aztán, már sajnos nem emlékszem pontosan, miért, de hétfőn nem csináltuk amit megbeszéltünk, viszont milyen a szerencsénk......... Tojás hétfőn, tehát ápril.11-én telefonon beszélt a Mónival és Ő mondta, hogy a Judit, tőle béreljük mi is és a Móni is a szobát, küldött neki egy sms-t, amiben egy belvárosi étterem címe és egy magyar név volt akit keresni kell, mert ők egy éttermi recepciós keresnek. ( Móni, Tojás kedves kis barát nője, aki itt él már 2 éve és rajta keresztül ismertük meg a Juditot, Ő segített akkor mikor mi még otthon voltunk, lakást találni itt Londonba. "majd írok talán róla is, azt hiszem megérdemelne néhány sort, kedves lány, egy jó értelembe vett érdekes személyiséggel" ) Gondoltuk, ez így teljesen jó, majd holnap bemegyünk és akkor meg tudja nézni a Tojás, hogy milyen is a hely, munka, stb. Este ülünk a nappaliba, fogalmam sincsen, mit is csináltunk, egyszer csak a Peti (róla már írtam Ő az egyik lakó társunk) szól nekem, hogy miközben nézegette az iwiw-en a munka rovatot talált egy londoni szakács pozíciót. Ki írtam a telefon számot, e-mail címet és úgy este 11 körül fel is hívtam. A főszakáccsal történő rövid kis párbeszéd után, pontosítottunk egy másnapi időpontot, hogy náluk az étterembe beszéljünk személyesen is. Tehát aznap este úgy tértünk nyugovóra, hogy mi ugyan a hétfői napot el linkeltük, viszont a közvetlen környezetünk megtalált egy-egy állás lehetőséggel.
Néhány sort áldoznék a hasznos információkra is. Itt Angliába ahhoz, hogy részesülj "ingyenes"( TB alapú) egészségügyi ellátásba, és tudjál adót fizetni igényelned kell egy NI Number-t (TB és Adó szám egyben). Ennek a menete úgy zajlik, hogy keresel a neten egy telefon számot, amit felhívsz és kérsz egy idő pontot NI Number interjúra. Több telefon számot is tudsz találni ebből a célból, de csak egy van ami ingyenes. A többi számot ha hívod, ugyan el tudsz intézni mindent, de a telefon kártyádról le fognak húzni 8 GBP-t. Ha nem tudnak lehúzni róla, akkor valamilyen más módon akarják majd behajtani rajtad az általuk jogosnak vélt jussukat. Hallottam olyanról aki kifizette..... Én azt gondoltam, kutakodok még néhány percet a világ hálón, hogy beljebb legyünk 16 fontal. Az alábbi linken találjátok az ingyenes telefon számot a bejelentkezéshez.
http://www.workgateways.com/working-uk-taxation-ni-number.html
Telefonon néhány dolgot kérdeznek. Mikor érkeztél? Pontos itteni címed? Mikor születtél? Milyen állampolgár vagy? Majd néhány napon belül küldenek a nevedre egy levelet, amiben leírják, hogy melyik irodájukba, mikor jelenj meg egy interjúra. A megadott időpontra bemész az adott hivatalba, olyan mintha otthon egy APEH kirendeltségbe mennél. Ott név szerint szólítanak, egy hivatalnok fel tesz néhány kérdést, te válaszolsz, közben elkéri az útleveled, vagy személyidet amit a beszélgetésetek alatt egy másik pofa el visz leellenőrizni. Mikor érkeztél, házas vagy e, van e már munkád, vagy csak most keresel semmi komoly csak link kérdések. Nagyjából 10 perc beszélgetés, nem ..... inkább kérdez-felelek, még 10 perc várakozás, hogy vissza kapd az okmányaidat, és kész. Mi 6-án szerdán délelőtt 10 körülre "már nem emlékszek pontosan" kaptunk időpontot. Elmentünk, elintéztük. Ezen a héten kedden, vagy szerdán meg is érkezett a levél amiben benne volt az NI számunk.Így már van egészségügyi ellátásunk és tudunk adót is fizetni. Angliába az első munkába állásodtól számított, első három hónapban nem kell adót fizetni, utána meg 12% munka vállalói oldalról az adó mértéke, amiben benne van a TB is. A munka adói oldalt még nem ismerem, de ha majd teljes átfogó tudás birtokába kerülök az itteni adó rendszert tekintve, ígérem vissza térek a témához. Csak idő kérdése.
A hét többi napján csináltunk egy csomó dolgot, alig voltunk itthon. Voltunk a belvárosba, külvárosba, metrózgattunk, buszozgattunk, turistáskodtunk és közben nagyjából integrálódtunk az itteni emberekhez, környezethez, rendszerekhez.
 |
| londoni metro belülről |
 |
| Tojás a londoni metrón |
 |
| Kozmin ennél a metro megállónál szokott leszálni, mikor megy haza |
 |
| ehhez a kis leolvasóhoz kell érintsd a bérletedet mikor be és ki mész a metróból |
 |
| londoni metró |
 |
| londoni külszíni metro |
 |
| londoni emeletes busz felső szintjén |
 |
| londoni emeletes busz |
 |
| "gondoltam haza viszem mind kettőt, a kocsit végül nem sikerült...." :-)) |
 |
| Bárány borda rozmaringos újburgonyával, paradicsom salátával |
Vasárnap ápr. 9-én este megbeszéltük a Tojással, hogy hétfőtől elkezdünk munkákat keresni, hiszen nem azért jöttünk ide, hogy várost nézzünk, meg turistáskodjunk. Így aztán úgy feküdtünk le aludni, hogy másnaptól már dolgosan fogjuk járni London utcáit, be megyünk éttermekbe szállodákba, pubokba, hogy találjunk valamit amivel elkezdhetjük az angliai munka tapasztalatok megszerzését. Aztán, már sajnos nem emlékszem pontosan, miért, de hétfőn nem csináltuk amit megbeszéltünk, viszont milyen a szerencsénk......... Tojás hétfőn, tehát ápril.11-én telefonon beszélt a Mónival és Ő mondta, hogy a Judit, tőle béreljük mi is és a Móni is a szobát, küldött neki egy sms-t, amiben egy belvárosi étterem címe és egy magyar név volt akit keresni kell, mert ők egy éttermi recepciós keresnek. ( Móni, Tojás kedves kis barát nője, aki itt él már 2 éve és rajta keresztül ismertük meg a Juditot, Ő segített akkor mikor mi még otthon voltunk, lakást találni itt Londonba. "majd írok talán róla is, azt hiszem megérdemelne néhány sort, kedves lány, egy jó értelembe vett érdekes személyiséggel" ) Gondoltuk, ez így teljesen jó, majd holnap bemegyünk és akkor meg tudja nézni a Tojás, hogy milyen is a hely, munka, stb. Este ülünk a nappaliba, fogalmam sincsen, mit is csináltunk, egyszer csak a Peti (róla már írtam Ő az egyik lakó társunk) szól nekem, hogy miközben nézegette az iwiw-en a munka rovatot talált egy londoni szakács pozíciót. Ki írtam a telefon számot, e-mail címet és úgy este 11 körül fel is hívtam. A főszakáccsal történő rövid kis párbeszéd után, pontosítottunk egy másnapi időpontot, hogy náluk az étterembe beszéljünk személyesen is. Tehát aznap este úgy tértünk nyugovóra, hogy mi ugyan a hétfői napot el linkeltük, viszont a közvetlen környezetünk megtalált egy-egy állás lehetőséggel.
2011. április 11., hétfő
második bejegyzés
Sajnos tegnap nem tudtam folytatni, ahogyan ígértem, mert erre már nem jutott elég energiám, időm. Mivel sajnos nem kezdtem el ezt a blogot rögtön írni miután megérkeztünk, így sok mindent kell bepótolnom egyszerre, és ez sajnos az események idő sor rendjére is hatással lesz. Aki eléggé jól ismer az tudja, hogy a rövid távú memóriámmal vannak gondok, ""na erre Atti rögtön tudna magyarázatot adni, némi gúnyolódás közepette :-))"" így nem vagyok túl könnyű helyzetben. Tehát néhány dolog biztosan kimarad és az idők sem biztos, hogy pontosan fognak stimmelni, de a lényeg azért meg lesz. Talán vasárnap ápr. 3-án kimentünk az itteni piacra, hogy bevásároljunk néhány dolgot, meg egyébként is fel szerettük volna térképezni a környéket. Voltam már több európai ország piacán, de ott valahogy mindig csak a helyi jellegzetességekkel találkoztam. Itt ez valahogy másként van. Persze lehet azért, mert London is ennyire sokszínű és mert itt a világ majd minden nációja megtalálható, és ez a piacon még hatványozottabban jelentkezik, de ez számomra lenyűgöző. Nagyjából 2000m2 - en belül megtalálsz minden fajta élelmiszert amit csak el tudsz képzelni a világ bármely tájáról. Hihetetlen változatosság húsokba, halakba, gyümölcsökbe, zöldségekbe, fűszerekbe, lisztekbe. Itt be tud vásárolni a muszlim, a zsidó, a buthista, a keresztény, és persze még sorolhatnám, de csak belezavarodnék. Inkább nézzetek meg néhány rövid kis filmet a teljesség igénye nélkül, sajnos egyenlőre jó kamera hijján, nem túl jó minőségbe.
Ahogy otthon a Péli Barna mondaná, így talán jobban átjött mint leírva. A pontos árakról, csak hogy a hasznos információknak is adózzak, talán holnap írok.
Ha jól emlékszek hétfőn.....vagy kedden... :-) voltunk először a belvárosba. Teljesen véletlen botlottunk bele az Angol Történeti Múzeumba ahol megnéztünk az evolúcióról egy hihetetlen tárlatot. Nem csak a látvány, a kivitelezés, az ötletek, a szervezetség, a rendszer elképesztő, de mindennek tetejébe még ingyen is van. Hát ez otthon elképzelhetetlen lenne. Sajnos! Csak egy példa : Mivel a gyerekek körében a T-Rex dinoszaurusz a legnépszerűbb ""és ezt a szervezők, tervezők, kivitelezők, kiállítok valahonnan megtudták"" ezért a T-Rex dínoval szemléltettek játtékos, helyenként interaktív módon egy csomó mindent, amivel sikerült a gyerek seregek figyelmét órákra lekötni, és így játszva megtanitani nekik egy nagy kupac olyan dolgot, amire máskülönben, mondjuk leírva, vagy filmen megnézve esélyük sem lett volna. Vagy például kis tudós csoportokat szerveztek, minden csoportba tartozó gyerekre kis fehér kutató köpenyt adtak, a kezükbe kis mappákat, ceruzákat hogy kedvükre játszhassák el a dínókutató szerepét. Kívölállóként nézve is, hihetetlen módon élvezték ezt a kis szerepjátékot. Ja és ne feledjétek, mind ezt ingyen. Nem tudom, hogy otthon mikor fogunk ilyen morális magasságokba jutni. Nézzetek meg erről is néhány képet és videót. Különöskép Karaevnek ajánlva.
Ha jól emlékszek hétfőn.....vagy kedden... :-) voltunk először a belvárosba. Teljesen véletlen botlottunk bele az Angol Történeti Múzeumba ahol megnéztünk az evolúcióról egy hihetetlen tárlatot. Nem csak a látvány, a kivitelezés, az ötletek, a szervezetség, a rendszer elképesztő, de mindennek tetejébe még ingyen is van. Hát ez otthon elképzelhetetlen lenne. Sajnos! Csak egy példa : Mivel a gyerekek körében a T-Rex dinoszaurusz a legnépszerűbb ""és ezt a szervezők, tervezők, kivitelezők, kiállítok valahonnan megtudták"" ezért a T-Rex dínoval szemléltettek játtékos, helyenként interaktív módon egy csomó mindent, amivel sikerült a gyerek seregek figyelmét órákra lekötni, és így játszva megtanitani nekik egy nagy kupac olyan dolgot, amire máskülönben, mondjuk leírva, vagy filmen megnézve esélyük sem lett volna. Vagy például kis tudós csoportokat szerveztek, minden csoportba tartozó gyerekre kis fehér kutató köpenyt adtak, a kezükbe kis mappákat, ceruzákat hogy kedvükre játszhassák el a dínókutató szerepét. Kívölállóként nézve is, hihetetlen módon élvezték ezt a kis szerepjátékot. Ja és ne feledjétek, mind ezt ingyen. Nem tudom, hogy otthon mikor fogunk ilyen morális magasságokba jutni. Nézzetek meg erről is néhány képet és videót. Különöskép Karaevnek ajánlva.
Miután kijöttünk a múzeumból, gondoltuk megnézzük a Hyde Parkot. Egész nap igen jó idő volt, de mire kiértünk a parkba hiper napsütés, szélcsend, 20-22 fok. Kicsit meg is éheztünk, még szerencse, hogy a Tojás, mielőtt elindultunk itthonról készített néhány szendvicset, hátha jól jön még. Hát...jól is jött! Egyszer azért mert nagyjából jól laktunk, ne meg azért is, mert így legalább tudok adni valamilyen nevet az alábbi képnek.
 |
| piknik a Hyde Parkba |
Mindent megettünk, csak egy almánk maradt, viszont arra nagy szükségünk is volt, hiszen néhány perc múlva mikor egy kis ösvényen sétáltunk, mellénk szaladt egy bátor kis mókus, akinek haraptam is egy kis falatkát a maradék egy szem almánkból. Tökös kis mókus volt. Egyből kivette a kezemből és ment is vissza vele a bozótosba, hogy nyugodtan elmajszolgathassa. Majd pár pillanat múlva jött is a következő, de gondoltam neki már csak akkor adom oda az alma darabkát, ha előtte modellt áll egy-két fotó erejéig. Nem kellett túl sokáig győzködnöm, sőt még szerintem élvezte is, hogy egy kicsit pózolhat, nagyjából 15-20 centire a telefonomtól, amivel lefényképeztem. Nézzétek meg ti is ahogy illegeti, billegeti magát a kamera előtt. Nagyon nagy forma.
Sétálgattunk még pár órát, majd kicsit fáradtan, de nagyon boldogan haza indultunk. Ja majd elfelejtettem.... Kozmin meg kért, írjam meg, hogy a Hyde Parkban nagyon finom gépi fagyit lehet enni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)