Megpróbálom zanzásítva leírni az elmúlt két hét fontosabb történéseit . Az a munka ami a Judittól a Mónin keresztül a Tojáshoz eljutott, egy éttermi recepciós állás, nem tetszett neki, így egy rövid beszélgetésen túl nem is pocsékoltunk rá több időt. Amit nekem a Peti talált az iwiw-en szakács munka, végül nem jött össze, pedig nekem is, a főszakácsnak is, a menedzsernek is, jó lett volna, viszont a tulajdonos, akinek fogalma nincsen az egész működésről, végül megvétózta az egészet. Akkor egy kicsit bántam, de most már nem sajnálom, sőt tapasztalat szerzésnek kiváló volt. De meg kell itt álljak egy pillanatra. A tapasztalaton túl hozzá segített az első Londonnal kapcsolatos feledhetetlen érzéshez, nem élményhez, érzéshez. Mikor voltam a fent említett étteremben próba munkán és végeztem úgy este fél tíz körül..... persze a melóm jó volt, nekem a hely, a kollégák, a munka tetszett, a főszakáccsal az alatt a négy óra alatt tök jóba lettünk "nálam azért ez ritka dolog", neki én is és a munkám is bőven elegendő volt..
Na mindegy.....tehát kijöttem a helyről és elmentem a Tojás akkori munka helyére, mivel ő akkor éppen egy pub-ban dolgozott pincér nőként. Azóta már felmondott, mivel nem tetszett neki a meló, amit én teljes mértékben megértek, hiszen tényleg nem neki való volt. Én már mikor elvállalta akkor is gondoltam, éreztem, hogy nem fogja élvezni, de természetesen az elején nem mondtam neki, nem akartam befolyásolni akkor sem, mint ahogy eddig soha sem, és azt hiszem ezek után sem fogom. Hihetetlenül okos nő. Ha nem is a dolgok legelején, de igen hamar rájön, megérez magától mindent ami neki fontos. Hát nem egészen egy héten belül rájött, hogy nem neki való munkát vállat el, majd hamar orvosolta is ezt a kis malőrt egy felmondással. Na..... vissza térve az érzéshez..... Basszaus az Öreg már megint jót fog rajtam röhögni a túl hosszú, enyhén filozofikus, kicsit zavaros mondataim, gondolataim miatt. " Ok...Öreg igazad van, de legalább innen a távolból is szereztem neked egy jó röhögős pillanatot" :-)) Mivel a Tojásnak volt még a műszakjából vissza, vagy 2-2,5 óra, elmentem a környéken sétálgatni egy kicsit. London belvárosa a Soho és a Wesminster környéke... Borzasztóan megelégedve önmagammal, már-már önelégülten, turistaként, vagy mégsem, bevándorlóként, vagy mégsem, egy idegen országban munka vállalóként, vagy mégsem, pillanatnyilag egyedül, de mégsem, boldogan, felszabadultan a világ egyik legnagyobb városának belvárosában este feküdtem a Trafalgar téren a fűben, körülöttem emberek, fények, illatok, bennem érzések, érzelmek, gondolatok kavarognak.... egyszóval fantasztikus, feledhetetlen. Ja...két szóval. :-) Néhány napja mikor Skype-on beszélgettünk Attival, mondtam is neki, ha most haza mennénk "persze nem fogunk", már ezért az érzésért megérte ide jönni. Azt javaslom mindenkinek, ha van rá mód próbálja ki .....persze nem itt, nem ugyan ezt, de valami hasonlót. Azt hiszem egy életre szóló volt. Napról napra biztosabb vagyok benne, hogy jó döntés volt ide jönni, és remek döntés lesz az itteni olimpia után Új Zéland-ra menni. Nézzetek meg néhány képet erről az estéről.
 |
| Tojás volt munka helye |
 |
| Olimpia visszaszámláló |
Nagyjából 4-5 napra rá kiderült, hogy nem sikerült ez a melóm és a Tojás is felmondott. Így 20 nappal ide érkezésünk után, ismét nem volt melónk, viszont lett sok új tapasztalatunk. Eldöntöttük, hogy elkezdünk újra, de már ezen tapasztalatok birtokába munkát keresni. 22-én pénteken neki is vágtunk London belvárosának. Betértünk néhány szállodába, étterembe, pár helyen ott is hagytuk az önéletrajzunkat. Már éppen haza felé vettük az irányt, mikor megláttunk egy alma zöld zászlócskát kitchen felirattal. Gondoltuk bemehetnénk, ha nem is lesz jó, a szitut akkor is gyakoroljuk kicsit. Bementünk mondtam a pincér lánynak, hogy chef munkát keresek, mindjárt ki hívta a főszakácsot, utólag ki derült, hogy ő az egyik tulajdonos is, le ültünk a kinti terasz részen, dumálgattunk, kb. 20 percet, majd megegyeztünk, hogy 3 nap múlva menjünk vissza, mert beszélnünk kellene az egyik társával is, a munkáról. Hétfőn vissza is mentünk és kerestük a kollégát. Ki jött egy 40-es nő, kicsit férfias, de roppant szimpatikus és mint utóbb kiderült, új zélandi. Némi beszélgetés után azt mondja, hogy most menjek be a konyhába és csináljak neki egy olyan omlettet amilyet csak akarok, mert ő abból levágja, hogy mi is a helyzet. Mondtam ok...... és meg csináltam, talán életem egyik legrosszabb omlettjét. Sós volt, meg olajos is.... :-) Tehát szar. Én azt hiszem azonnal kirúgtam volna magamat, de ő nem. Megbeszéltünk egy próba napot. De ez még semmi a Tojásnak közbe felajánlott egy állást egy másik helyükön. Néhány metró megállóra onnan, a Temze partján egy kedves kis parkba van egy kávézójuk, amit szeretnének kicsit jobban felfuttatni és azt szeretné ha a Tojás segítene neki ebben. Két napra rá, Tojás el is ment megbeszélni a részleteket. Meg is egyeztek mindenbe, úgyhogy hétfőtől oda megy dolgozni. Én elmentem próba napra hozzájuk, persze jól ment a meló, ők is teljesen elégedettek voltak, sőt azt hiszem még annál is elégedettebbek..... Akkor még nem mondtam semmi biztosat, mert közben adódott egy másik munka is egy szállodába, és azt is ki akartam próbálni. Ma voltam próba munkán, ott is rendben ment minden, oda keddtől mehetnék állandó reggeliztető szakácsnak, csak az a helyzet, hogy minden reggel 4 órakor kelhetnék, mert 6-ra ott kell lennem, hogy rendben menjen minden mikorra a vendégek felkelnek és lemennek reggelizni. Pedig tetszik az a hely is. A főszakács egy lengyel srác, aránylag jó fej, és ő is kicsit tisztaság mániás, így aztán végre voltam egy tiszta nagyüzemi konyhán is. Délután egy körül értem haza és gondoltam holnap, meg holnap után itthon lehetünk nyugiba, de öt körül hívott a kitchen-ből a főszakács, hogy tudok e menni hozzájuk állandóra, mert ő nagyon örülne neki, így aztán igent mondtam és holnap már mennem is kell, rendes műszakba reggel 9-17-ig. Lőttek a nyugis hétvégénknek. Ja...majd elfelejtettem. Tegnap délután meg felhívott a régi éttermes főszakács, ahol első próba munkán voltam, ahova a tulaj miatt nem vettek fel, hogy nem e tudok bemenni hozzájuk 4-5 napra, mert kellene neki valaki. Még szerencse, hogy tegnap nemet mondtam neki, mert akkor holnap nem tudtam volna menni a kitchen-be. Viszont megbeszéltük, hogy ha kell neki beugróra valaki, és mivel én 5- kor végezni fogok minden nap, így délután kb. 5-től éjfélig tudok hozzá menni, persze ez csak alkalom adtán.
Tehát, egy hónappal megérkezésünk után van mindkettőnknek munkája, azt gondolom, a Tojás is megtalálta a magának megfelelő munkát. Én szeretnék még egy állandó esti melót is, mert akkor biztosan elég lóvét tudnánk összehozni a következő nagy tervünkre.
Vettünk is egy-egy kis ....... nehogy elfelejtsük miért is vagyunk itt.
 |
| New Zealand |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése